Úgy tűnik, hogy az összes nukleáris meghajtás koncepciója a hasadási energiát hőként nyeri el, és ennek a hőnek egy részét valahogy energiává alakítja át a kívánt formában, például elektromos formában (például egy ion-tolóerő meghajtására). Ez mindig azt jelenti, hogy hő keletkezik a rendszer egyik részében, és a hulladék hőt máshova dobja. Például: olyan munkafolyadékot használnak, amelyet fűtenek, esetleg egy turbinán ürítenek, lehűtenek és visszaküldik a hőforráshoz. Mivel a turbina (például) mechanikai energiát nyer ki a munkaközegből, az ekvivalens hőenergia eltávolításra kerül. Mindazonáltal még mindig sok hulladékhőt kell eloszlatni valahol.
Kérdésem: a nagyobb teljesítményű koncepciókban hogyan lehet eltávolítani mindazt a hulladékhőt az űrhajóról? A tér vákuumában csak sugárzás útján távozhat. Tehát ehhez nem lenne szükség nagyon nagy fűtőtestekre? Nem adna ez jelentős mennyiségű tömeget az űrhajónak, befolyásolva a teljes tömeghatékonyságot?
Másodlagos kérdésként: elegendő lenne-e a nukleáris meghajtású elektromos motor "hulladék" hőjének sugárzási nyomása érdemben hozzájáruljon az űrhajók tolóerőjéhez?